A legfontosabb, egymást kölcsönösen erősítő kihívások közé tartoznak:

1. Klímaváltozás és elsivatagosodás

A klímaváltozás különösen erősen érinti a Száhel-övezetet: a térség hőmérséklete az elmúlt 50 évben gyorsabban emelkedett, mint a globális átlag, és a csapadékeloszlás egyre szélsőségesebb. Ennek következményei látványosan érződnek a mindennapokban.

• Az elsivatagosodás felgyorsult: a termőföldek kimerülése és a talajerózió sok helyen már megfordíthatatlan folyamatokat indított el.
• Csökken az élelmiszer-termelés, ami több mint 30 millió embert fenyeget akut élelmiszerbizonytalansággal a térségben.
• A vízforrások szűkülése egyre gyakrabban robbant ki konfliktust pásztorok és földművesek között – ezek a helyi villongások pedig sokszor az etnikai feszültségek előszobái.
• A lakossági elvándorlás drámaian nő: a Száhel ma a világ egyik leggyorsabban növekvő migrációs régiója, ahol a klímamigráció már nem jövőbeli forgatókönyv, hanem jelen idejű realitás.

A nemzetközi közösség részéről időről időre felbukkan a ‘Nagy Zöld Fal’ projekt – a Száhel teljes hosszán végigfutó ökológiai zöldsáv ötlete. Bár a kezdeményezés ambíciói továbbra is grandiózusak, a kivitelezés lassú, és a finanszírozás rendszertelen.

 2. Politikai instabilitás és puccsok

A Száhel politikai rendszerei az elmúlt években egyfajta ’puccsdominót’ produkáltak. 2020 óta Mali, Guinea, Csád, Burkina Faso és Niger is katonai hatalomátvételen esett át – ezzel a világ legintenzívebb puccshullámát produkálva. A demokratikus intézmények eleve gyengék voltak, a korrupció elterjedt, az állami kapacitások pedig nagyjából olyan sebességgel erodálódtak, mint a térség talaja.

A 2023 utáni korszak új jelensége, hogy a junták nyíltan ’szuverenista’ fordulatra váltottak: sorra szakítanak hagyományos partnereikkel (elsősorban Franciaországgal), és új biztonsági támogatók felé fordulnak, köztük Oroszország és más, nem nyugati szereplők felé.

2024–2025-ben a politikai átrendeződés tovább mélyült:

• A Mali–Burkina Faso–Niger tengely megalapította a Száheli Államok Szövetségét (AES), amely nyíltan alternatívát kíván építeni a korábbi regionális szervezetekkel, például az ECOWAS-szal szemben.
• A Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) befolyása gyengült, szankciós politikája visszaütött, és 2024-ben több állam is megkérdőjelezte a szervezet jövőjét.
• A biztonsági helyzet romlása miatt több nyugati katonai misszió – pl. a francia Barkhane művelet vagy az EU képzési missziói – jelentős erőforrásokat vontak ki a régióból.

Ezek az átrendeződések új geopolitikai versenyteret hoztak létre a Száhelben, ahol nagyhatalmi aktorok próbálnak pozíciót szerezni egy egyre instabilabb és stratégiailag egyre fontosabb térségben.

Mali

Mali továbbra is a Száhel-politikai instabilitás szimbolikus ’epicentruma’.

A 2012-es Tuareg felkelés által kiváltott államválság után az ország az elmúlt évtizedben három katonai puccson is átesett (2020, 2021, 2022), ami jól jelzi az állami struktúrák erózióját.

A válság főbb vonásai:

• Dzsihadista csoportok terjeszkedése: Az ISWAP és az al-Káida helyi ága egyaránt aktív, és több térséget gyakorlatilag kormányzati fennhatóságon kívüli ‘szürke zónává’ alakított.
• Nemzetközi missziók visszavonulása: 2023–2024-ben az ENSZ MINUSMA művelete kivonult, ami hatalmi vákuumot hagyott maga után, és a biztonsági helyzet tovább romlott.
• Új szövetségek keresése: Bamako 2024-ben is fenntartotta szorosabb kapcsolatait Oroszországgal, főként biztonsági téren, miközben radikálisan visszaszorította a korábbi nyugati befolyást.

A politikai folyamatok 2025-ben is elakadtak: az átmeneti hatalom többször elhalasztotta a választásokat, a civil szféra mozgástere csökkent, a gazdasági kilátások pedig romlanak – különösen az aranyexport és a mezőgazdaság sérülékenysége miatt.

Niger

Niger szintén a politikai instabilitás árnyékában működik, és 2023 óta valójában egy átfogó geopolitikai átrendeződés egyik központi eleme lett. A katonai puccs – amely eltávolította Mohamed Bazoum demokratikusan megválasztott elnököt – nem csupán a belpolitikai zavarokról szólt, hanem az ország stratégiai jelentőségéről is.

A puccs hátterében a súlyosbodó biztonsági helyzet állt: az Iszlám Állam és az al-Káida helyi ágai hosszú évek óta ostrom alatt tartják Niger északi és középső térségeit, a lakosság biztonságérzete pedig mélypontra süllyedt. A 2021–2023 közötti időszakban Niger volt Afrika egyik leggyakrabban támadott állama, több tucatnyi falut ürítettek ki a fegyveres csoportok miatt.

2024-ben és 2025-ben a politikai dinamika tovább változott:

• A junta megszakította a katonai együttműködést a Nyugattal, különösen az Egyesült Államokkal és Franciaországgal.
• 2024 közepére az amerikai drónbázis bezárása – amely Agadez mellett működött – regionális hírszerzési vákuumot hozott létre.
• Niger csatlakozott a Száheli Államok Szövetségéhez (AES), amely a ‚szuverenista fordulat‘ zászlóshajója lett.
• Az ország új biztonsági partnereket keres, elsősorban Oroszországot és más nem nyugati szereplőket.

A politikai bizonytalanság továbbra is kiszolgáltatottá teszi Nigert a dzsihadista csoportokkal szemben, miközben bénítja a gazdasági fejlődést és akadályozza a humanitárius segélyek eljuttatását. A 2024–2025-ös időszakban a segélyszervezetek gyakran jelezték: a fegyveres konfliktusok és a bürokratikus korlátozások miatt a leginkább rászorulókhoz sokszor egyszerűen lehetetlen eljutni.

Burkina Faso

Burkina Faso az elmúlt években valóban „puccsrekorderré” vált: 2022-ben két katonai hatalomátvétel is történt, amelyeket a növekvő dzsihadista fenyegetés és a lakosság frusztrációja táplált. Az ország mára a Száhel egyik legsúlyosabb biztonsági válságát éli át, és bizonyos régiókban a kormányzati kontroll gyakorlatilag megszűnt.

A terrorista támadások száma 2023 és 2025 között tovább emelkedett:

• Az észak-keleti és a keleti régiókban teljes települések váltak lakatlanná.
• A mezőgazdasági termelés visszaesett, az élelmiszerárak az egekbe szöktek.
• A lakosság több mint 40%-a nem biztonságos területen él, ahol a kormány jelenléte jelképes vagy nem létező.

2024-ben a junta vezetője, Ibrahim Traoré teljes körű háborút hirdetett a dzsihadisták ellen, azonban a hadsereg kapacitásai korlátozottak, a rosszul felszerelt önkéntes milíciák (VDP) pedig gyakran jogsértéseket követnek el. A növekvő erőszak és a szélsőséges retorika tovább destabilizálja az országot.

Az instabilitás akadályozza a nemzetközi szervezetek biztonságos működését is: az ENSZ és több NGO rendszeresen kénytelen felfüggeszteni projektjeit, mert a terepmunka egyszerűen életveszélyessé vált.

3. Terrorizmus és biztonsági válság

Az Iszlám Állam Nyugat-Afrikai Tartománya (ISWAP), az Al-Káida a Maghrebben (AQIM) és más kapcsolt csoportok a gyenge államokat kihasználva kvázi-állami funkciókat vettek át bizonyos régiókban.

A csoportok stratégiája ma már komplexebb:

• adót szednek,
• igazságszolgáltatást működtetnek,
• katonai kiképzőtáborokat tartanak fenn,
• és egyre kifinomultabb kommunikációt folytatnak.

2024–2025-ben a terrorhálózatok tovább terjeszkedtek Benin és Togo határvidéke felé is, ami azt jelzi, hogy a válság délre csúszik. Ez már nem csak száheli probléma – a Nyugat-Afrikai partvidék stabilitását is fenyegeti.

Humanitárius katasztrófa és migráció

A Száhel-övezet humanitárius válsága mára a világ egyik legdrámaibb és legelhúzódóbb krízisévé vált. Az ENSZ szerint több mint 30 millió ember szorul humanitárius segélyre – és ez a szám 2025-ben új rekordot dönthet. A helyzet nem javul, sőt minden jel arra mutat, hogy a fegyveres konfliktusok és a klímaváltozás miatt tovább romlik.

A válságot az egymást erősítő tényezők alakítják:

Klímaváltozás és élelmiszerbiztonság

Az elsivatagosodás és a kiszámíthatatlan csapadékmennyiség kritikus élelmiszerhiányt idéz elő. Csád és Niger különösen érintett, ahol a 2024-es aszály az elmúlt évtized egyik legsúlyosabbja volt.

Példák a helyzet súlyosságára:

• 2022-ben Nigerben 4,4 millió ember szorult sürgős élelmiszersegélyre – és a szám azóta tovább nőtt.
• A mezőgazdasági termelés csökkenése tartós élelmiszerár-emelkedést eredményez: egyes gabonafélék ára 2024-ben több mint 40%-kal nőtt.
• A klímaváltozás okozta vízhiány a települések közötti konfliktusok egyik fő mozgatója lett.

A globális élelmiszerpiaci változások – például az Ukrajnából és Oroszországból érkező gabona ellátási zavarai — tovább súlyosbítják a térség helyzetét.

Fegyveres konfliktusok és belső menekültek

A dzsihadista támadások elől menekülők száma rekordokat dönt. Mali, Burkina Faso és Niger északi régiói ma már az egyik legnagyobb belső menekültválsággal küzdenek a világon.

Csak néhány példa:

• Burkina Fasóban 2023-ban 1,3 millió belső menekültet tartottak nyilván.
• Mali középső régióiban falvak tucatjai ürültek ki a fegyveres összecsapások miatt.
• A menekülttáborok túlzsúfoltak, a higiénés körülmények rosszak, a betegségek gyorsan terjednek.

A helyzet olyan súlyos, hogy több nemzetközi szervezet ‘láthatatlan krízisnek’ nevezi, mert a globális figyelem rendszeresen elterelődik más konfliktusokról szóló hírekre.

Nemzetközi migráció

A humanitárius katasztrófa Európa felé irányuló migrációs nyomást is fokozza. A Száhel ma a legfontosabb tranzitzóna a nyugat- és közép-mediterrán embercsempész útvonalak felé.

• 2022-ben több ezer nigériai, mali és burkina fasói menekült próbálta elérni Líbiát, majd Európát.
• A 2024–2025-ös években a líbiai helyzet és a tunéziai politikai szigorítások miatt sok útvonal még veszélyesebbé vált.
• Egyre több migráns kerül kiszolgáltatott helyzetbe a szaharai átkelés során – amely ma többe kerül, mint bármikor, és gyakran több áldozatot szed, mint maga a mediterrán átkelés.

Humanitárius segítség és nemzetközi válasz

Az ENSZ, az Afrikai Unió, a Vöröskereszt, az EU és számos NGO működtet humanitárius programokat a térségben. A segítségnyújtás kulcsfontosságú elemei:

• élelmiszer- és ivóvízellátás,
• orvosi ellátás és oltási programok,
• iskolák és közösségi szolgáltatások fenntartása,
• klímaadaptációs projektek (pl. vízgyűjtők, öntözőrendszerek).

A kihívás azonban továbbra is óriási:

• a terrorista jelenlét miatt számos térség ‘no-go zone’ lett,
• a junták és nyugati szervezetek kapcsolata gyakran feszült,
• a finanszírozás hullámzó, miközben a szükségletek drámaian nőnek.

A nemzetközi közösség dilemmája világos: hogyan segítsen egy olyan régiónak, ahol a politikai rezsimek és a biztonsági kockázatok folyamatosan akadályozzák a működést? A válasz egyelőre nem látszik.

Nemzetközi szervezetek és beavatkozások

A Száhel-övezet mára olyan geopolitikai olvasztótégely, ahol a nemzetközi szervezetek jelenléte egyszerre életmentő és politikailag kényes. A térségben hosszú ideje működnek békefenntartó és fejlesztési programok, ám 2023 óta a „szuverenista fordulat” és a puccshullám jelentősen átformálta ezeket az együttműködéseket.

ENSZ (UN) – Békefenntartás után vákuum

Az ENSZ korábban legnagyobb békefenntartó missziója, a MINUSMA, 2023–2024 között kivonult Maliból. A távozás egyértelműen hatalmi vákuumot hagyott maga után, és több térség azóta a dzsihadista csoportok fennhatósága alá került.

Az ENSZ jelenléte ma elsősorban:

• humanitárius segítségnyújtás,
• menekülttáborok támogatása,
• korlátozott fejlesztési programok (UNDP, UNICEF, WFP).

2024–2025-ben a szervezet több jelentésében is figyelmeztetett: a Száhel a világ egyik „leginkább elhanyagolt válsága”, ahol a humanitárius igények gyorsabban nőnek, mint a finanszírozás.

Afrikai Unió (AU) – regionális biztonsági keret keresése

Az Afrikai Unió az APSA (African Peace and Security Architecture) keretében próbál regionális válaszokat adni a biztonsági kihívásokra. Az AU szerepe azonban gyakran korlátozott:

• a tagállamok pénzügyi hozzájárulása alacsony,
• a békefenntartó képességek széttagoltak,
• a junták nem mindig fogadják szívesen a külső beavatkozást.

2024-re az AU egyre hangosabban követeli a ‘pán-afrikai biztonsági modell’ kialakítását, ám a Száheli Államok Szövetségének (AES) felemelkedése új fragmentációt okoz a kontinensen.

ECOWAS – a szankciók kora véget ért?

Az ECOWAS 2020 és 2023 között kemény szankciópolitikát folytatott a puccsokkal szemben, ám ez visszafelé sült el:

• a juntaállamok (Mali, Niger, Burkina Faso) összezártak,
• 2024-ben kiléptek az ECOWAS-ból,
• a régió három részre szakadt: partvidék – stabil államok, belső szavanna – ingadozó államok, Száhel – juntaövezet.

2025-ben az ECOWAS már jóval pragmatikusabban közelít: egyre gyakrabban hangzik el, hogy a szankció helyett párbeszéd lehet a jövő.

G5 Sahel – Egy konstrukció lassú szétesése

A 2014-ben létrehozott G5 Sahel sokáig a regionális biztonsági együttműködés reménysége volt, ám 2023–2024-ben lényegében működésképtelenné vált, miután Mali és Burkina Faso kilépett, Niger pedig politikai átmenetbe került.

A szervezet 2025-re gyakorlatilag elvesztette operatív képességeit. A G5 helyét egyre inkább a Száheli Államok Szövetsége (AES) veszi át, amely saját, alternatív biztonsági architektúrát ígér – erősen katonai és kevésbé fejlesztési fókuszú modellben.

Európai Unió és Franciaország – kivonulás, új stratégiai irányok

Franciaország 2023–2024-ben lényegében teljesen kivonult Maliból, Burkinából és Nigerből, ezzel véget ért az aktív száheli jelenlét Barkhane-korszaka. A kivonulás okai:

• romló kétoldalú kapcsolatok,
• erősödő orosz befolyás,
• a lakosság növekvő Franciaország-ellenessége.

Az EU új stratégiát igyekszik kialakítani:

• erősebb partnerség a partvidéki államokkal (Benin, Ghána, Elefántcsontpart, Togo),
• klímaadaptációs beruházások (pl. zöldenergia-fejlesztések),
• migrációs együttműködés a tranzitországokkal.

2024–2025-ben a hangsúly a ‘stabilitási gyűrű’ kialakítására tolódott a partvidéki régiókban, mivel a Száhel központi államai egyre inkább elzárkóznak a nyugati jelenléttől.

A külső szereplők dilemmája

A nemzetközi szervezetek működését gyakran éri kritika:

• a beavatkozások sokszor nem fenntarthatóak,
• a helyi lakosság szerint kevés a kézzelfogható eredmény,
• a külső jelenlét néha fokozza a politikai polarizációt.

A Száhel tehát nemcsak humanitárius, hanem politikai aknamező is, ahol minden beavatkozás új függőségi viszonyokat alakíthat ki – vagy, a legrosszabb esetben, elmélyítheti a meglévő konfliktusokat.

Klíma, biztonság és geopolitika összefonódása

A Száhel-övezet ma a világ egyik legjobb példája arra, hogy a klímaváltozás egy teljes biztonságpolitikai rendszer átalakulásának mozgatórugója.

A klíma mint konfliktusgenerátor

A természeti erőforrások szűkössége – különösen a víz és a termőföld – egyre élesebb versenyhelyzetet teremt:

• pásztorok és földművesek közötti összetűzések,
• etnikai konfliktusok,
• falvak közötti verseny a vízforrásokért.

A klímastressz tehát a már meglévő társadalmi törésvonalakat mélyíti el. Ahol a kormányzás gyenge, ott a klímaváltozás multiplikátorként hat: felerősíti a politikai, gazdasági és társadalmi feszültségeket.

Geopolitikai verseny a klímasebezhetőség mentén

A Száhel mára fontos ütközőzóna:

• a globális Dél klímakitettsége,
• a globális Észak biztonsági igényei,
• valamint a feltörekvő hatalmak (Oroszország, Törökország, Kína, öböl-államok) befolyásépítése találkozik itt.

Oroszország 2023 óta látványosan növeli jelenlétét a juntaállamokban, míg a nyugati szereplők részben visszavonulnak, részben új stratégiákat keresnek. A klímasebezhetőség pedig olyan ‘töltőanyagként’ szolgál ehhez a geopolitikai versenyhez, amely folyamatosan új kríziseket generál.

A jövő ütközőzónája

A 2030-as évekre a Száhel lakossága várhatóan meghaladja a 170 millió főt, miközben a természeti erőforrások tovább szűkülnek. Ez a demográfiai-klíma-biztonsági háromszög a jövő egyik legkritikusabb konfliktuszónájává teszi a térséget.

Következtetés: A Száhel-övezet mint a 21. század tükre

A Száhel-övezet nem csupán Afrika regionális problémája, hanem globális tükör, amelyben visszaköszönnek a 21. század legégetőbb kihívásai:

• klímaváltozás,
• államkudarc és politikai instabilitás,
• tömeges migráció,
• nemzetközi beavatkozás korlátai,
• nagyhatalmi verseny.

A térség a nemzetközi rendszer stressztesztje. A jövő azon múlik, hogy sikerül-e egyszerre kezelni a biztonsági, társadalmi és környezeti problémákat – nem külön projektekben, hanem integrált, hosszú távú stratégiák mentén.

A Száhel tehát nem a világ peremvidéke. Sokkal inkább a világ jövőjének előszobája. Ha itt kudarcot vall a nemzetközi közösség, az a következő évtizedekben máshol is új válságokat indíthat el.